Az üzleti életben a Pareto-elv, más néven a 80–20 szabály jól ismert. Lényege, hogy számos jelenség esetén a következmények 80%-a az okok mindössze 20%-ára vezethető vissza. (Pl. a vevők 20%-a generálja a bevétel 80%-át, stb.)
Az 80-20 szabály a mindennapi életünkre is igaz. Richard Koch egy egész könyvet szentel a témának (Living the 80/20 way: work less, worry less, succeed more, enjoy more).
A mindennapjaimból számos példát tudnék hozni: azok a tevékenységek, melyeket igazán élvezek, csak az időm kisebb részét teszik ki. Több ezer soros táblázatok, riportok, melyeket senki sem olvas, sehova nem jutó meetingek mind olyan tevékenységek, amiket csak muszájból teszek. Egy izgalmas probléma, egy jó elemzés vagy egy szép excel-megoldás után máris motiváltabbnak érzem magam, de ebből van kevesebb.
Amikor elkezdjük elemezni az életünket, nagyon könnyű felfedezni a 80-20 szabályt. Amikor valamit boldogan, örömmel csinálunk, akkor éppen abban a 20 százalékban vagyunk, amiért érdemes küzdeni. Elvesztegetett idő, az a 80 százalék, mikor az adott cselekvés alacsony megelégedettséget okoz számunkra.
Adódik a nagyon egyszerű következtetés, azokra a tevékenységekre kell koncentrálni, melyek a legnagyobb haszonnal járnak. A legtöbb ember számára az a kérdés, hogyan lehet abból megélni, amit igazán élvezünk. Sajnos, szomorú tény, hogy a legtöbb ember nem szereti a munkáját, ők jobb esetben munka után vagy hétvégente élik meg szenvedélyüket, vagy ami a még rosszabb, soha.
Első és talán a legnehezebb lépés a célok meghatározása. Erre a kérdésre vannak, akik azt válaszolják: szeretnék híres színész, híres író lenni. Szeretnék egy étteremet, saját divatszalont. Másoknak csak általános elképzeléseik vannak: szeretnék gazdag lenni, saját vállalkozást, stb. A kérdés nehézsége, hogy a legtöbb ember jó fogyasztó, de alkotni kevésbé szeret. „Szeretek enni, táncolni, filmet nézni, olvasni” – vagyis szeretek fogyasztani. Tipikus fogyasztói magatartás, vagyis valaki más termékét, szolgáltatását élvezik. Emiatt nem lehet valódi életcél, hiszen alkotni is kell (éttermet nyitni, ruhát varrni, házat építeni). Élveznünk kell, hogy tevékenységünk mások fogyasztását szolgálja.
A pénz azonban sokszor akadálya a változásnak. Pénz nélkül eddig megszokott életet a legritkább esetben lehet megváltoztatni, miközben egy átlagos munkanap után is nagyon nehéz a változással foglalkozni. Paradox helyzet! Jó tanácsként csak annyit mondhatok, hogy hatékonyan kell kihasználni a munkaidőt, legtöbbször vannak benne tartartalékok. És le kell szokni a tévénézésről, rengeteg időt meg lehet takarítani. Keress 20-80 tevékenységeket mindenhol, és felejtsd el a nem hatékonyakat.
Másik komoly akadály a megszokás. Kifogásokat gyártani könnyű, hogy ezért meg ezért nem teszek meg valamit. A legtöbb esetben ezek önigazolások arra, hogy miért nem teszünk meg valamit. Lehet, az első lépés nehéz utána sokkal jobban fogod magad érezni.
Az előzőhöz kapcsolódó akadály, a félelem (félelem a bizonytalanságtól). A biztonságérzet hiánya gyakran akadályozza meg az első lépések megtételét. Viszont a fásultság, a meghasonlottság, az örök elégedetlenség akár komoly fizikai és lelki tünetekhez is vezethet.
Változtass, találd meg a saját 20 százalékodat!
